Nem mondhatnám; hogy meglepetésként hatott rám egy halott ember szellemének látványa a nappalimban. Tény, hogy olyan tündöklően ragyogok, olyan hatalmas fényt árasztók magamból, mint egy világítótorony a viharos éjben. Az eltávozottak lelkei, akik a halálukat követően nem azonnal mentek át a másik dimenzióba, a világ bármely pontjáról láthatnak engem, és ha úgy határoznak, rajtam keresztül átjuthatnak a másvilágra. nagy vonalakban ennyit jelent az, hogy én vagyok a halál angyala. Szó sincs kaszáról! A lelkek gyűjtögetéséről nem is beszélve. És persze mese az is, hogy valamiféle révész hurcolássza a holtak lelkét, örökkön-örökké, nap mint nap, valami folyón át. Megjegyzem, ez eleve egy örökkévalóságig tartana...