Az Aranyecset Munkácsy Mihály regényes életrajzának második kötete; amelyben az író a nagy magyar festő párizsi éveit mutatja be: a siker, a beérkezés korszakát, örömeit és gyötrelmeit s a beteg okozta művészi és emberi hanyatlását. Örök lobogás, folytonos ihlettség Munkácsy jellemzője. Sodró egyéniség, aki meghódítja ecsetjével a valóságot, lendületével környezetét, s lobogásával az asszonyokat: élete végéig megtartja a szegények közül jött ember önérzetét, öntudatát, még akkor is, amikor elragadja a pénzkeresés szenvedélye, amikor nagyúri házak portréfestője lesz. Megható színekkel ábrázolja az író Munkácsynak a tragikus sorsú Paál Lászlóhoz fűződő mély, érzelmekkel teli barátságát, amelyben izgalmasan elegyedett a kétféle egyéniség és a kétféle festői felfogás.