Egy szamurájnak mindenekelőtt azt a tényt kell észben tartania éjjel és nappal; Újév reggelétől, amikor felemeli evőpálcikáját, hogy elfogyassza reggelijét, egészen az év utolsó éjszakájáig, amikor elkészíti éves elszámolását, hogy meg kell halnia. Ez a legfőbb feladata. Hogyha ezt mindig észben tartja, akkor képes lesz a hűség és a gyermeki kötelesség útja szerint élni, számtalan veszélyt és csapást el fog kerülni, távol tudja tartani magát a betegségektől és a balsorstól, sőt mi több: hosszan élvezheti az életet. Nagyszerű személyiséggé fog válni, aki sok csodálatra méltó tulajdonsággal rendelkezik.
Daidódzsi Júzan (1639-1730) már a polgárháborús időket követő Tokugava-sógunátus erőteljes, békés korszaka alatt élt, amikor a Busidót, a Harcosok Útját, a szamurájok erkölcsi kódexét írásba foglalták. Műve a busik (lovagok) kötelmeit, erényeit és viselkedési normáit tanítja azoknak a fiatal csatlósoknak, akik már csak hírből ismerték őseik vitézségét, bátorságát. Ez a japán forrás a közismert Hagakure mellett a Busidó-irodalom alapművének tekinthető.