A kötet első része a 2008-ban megjelent A komáromi pontonhíd című könyv visszhangjáról beszél. Az ellenvéleményekre; bírálatokra, támadásokra válaszol. Legendákat oszlat. A Trianonhoz kapott észrevételekre válaszolva ismerteti a Magyar Királyság népességi viszonyait. Részletes függelék és két térképmelléklet mutatja be, hol helyezkedett el a magyarság Nagy-Magyarország 71 vármegyéjében. Részletesen érvelve vitatkozik a Horthy-rendszerre, második világháborús szerepünkre és az első zsidótörvénytől, a numerus clausus-tól Auschwitzig vezető út egyes állomásaira az olvasóktól kapott érvekkel, véleményekkel, tévhitekkel. Az ellenvéleményekre adott válaszaival rávilágít az 1848-as és az 1956-os események kevésbé ismert oldalaira, összefüggéseire. Részletes érvelés szolgálja Kádár-korszak tárgyilagos megítélését. A kötet második része a rendszerváltással és az utána következő két évtizeddel foglalkozik. „Rosszkedvű szemelvények”-et olvashatunk a „kamikáze-kormány”-ról, az „öngyilkosok koalíciójáról”, arról, ahogy diktatórikus hajlamú ifjak elképzelték és „művelték” a demokráciát. Szó esik egy pártonkívüli szocialistáról, a köztársasági elnök megválasztását kísérő furcsaságokról, az öszödi beszédről és egy igazi demokrata kormányáról. Végül arról a veszélyről és a szégyenről, amit napjaink Magyarországán a náci eszmék újjáéledése jelent.