Csillag!… Valamikor hogy csodáltam ragyogását a karácsonyfán! Utat mutatott a pásztoroknak és a bölcseknek: merre született a Szeretet.
De az ember, a legfelsőbbrendű állat lerángatta a békesség csillagát az égről, és a Hatalom jelképévé aljasította. A vörös csillag Keleten, a fehér csillag nyugaton, a sárga csillag Európában uralkodott az emberiség felett, akaratukkal ellenkező cselekedetekre kényszerítve őket.
Az én zubbonyom hajtókáján aranycsillag fénylett és kényszerített „halni vagy ölni!”. E csillagok megölték az első szerelmemet, megsemmisítették otthonomat, szétszórták családomat, elpusztították hazámat és megöltek 50 milliónál is több embert. A túlélők lelkébe gyűlöletet költöztettek, ami ma is egyre tombol. Noha rabja voltam saját csillagomnak, igyekeztem mindvégig emberként viselkedni. A viharok elültével boldog lehettem, mert idegen országban, de megtaláltam családomat, s mert nem kényszerültem embert ölni. Írásom legyen kopjafa, az emlékezés ligetében!