Általában azt szoktuk mondani; hogy kétféle csodavilág van. Az egyik, mellyel gyermekkorunk rózsás hajnalhasadásával kerülünk meghitt ösmeretségbe: a mesék csodavilága, a maga jó és gonosz tündéreivel, álnok varázslóival, ezüst szakállú törpéivel, zordon és félelmetes óriásaival, emberi életet élő, beszélő állataival, hétfejű sárkányaival, Óperenciás tengerével, seprűnyélen lovagló boszorkányaival, az örök élet vizével, üveghegyeivel, kásahavasaival, griffmadarával, daloló gyümölcsfáival, hollókká vagy hattyú madarakká bűvölt királyfiaival, mézeskalácspalotáival, tejpatakjaival. A kastélyok kacsalábon forognak, a terülj asztalkámat láthatatlan kezek szempillantás alatt roskadásig telerakják minden jóval, s ha megforgatjuk ujjunk körül a varázsgyűrűt, minden kívánságunk teljesül. Mert az emberi vágyak boldog beteljesülése ez az áldott meseország.
A másik csodavilág a természet valóságos világa, amelynek bámulatos csodáira persze jóval későbben eszmélünk, öntudatunk fejlődésével és természetismereteink bővülésével. Színes és változatos a mesék csodavilága, de mennyivel káprázatosabb és dúsabb a természet csodavilága ! Mert a csodáknak minő kimeríthetetlen kincsesbányáját tárja elénk !...