A tizenkettő közül; akik Jézusnak rövid földi munkálkodása alatt hűséges kísérői és tanítványai voltak, mennybe menetele után pedig apostolai lettek, kettő magaslott ki különösebben, kiknek munkássága és egyénisége maradandó hatással volt a még csecsemőkorát élő egyházra. E két tanítvány Simon és János volt. Maga az Úr is megkülönböztette őket a többiek felett s a nekik adott névvel megjelölte jellemök s egyéniségök kiválóságát. Jánost a mennydörgés fiának hívták. Simon pedig úgy maradt emlékezetben, mint Péter, azaz kőszikla. Péternek jutott a dicsőség, hogy az első pogányt megkeresztelte és hivatalosan bevette az anyaszentegyházba s minden időben úgy tekintették, mint az első keresztyén anyaszentegyház főoszlopát, János pedig a szeretet apostola és az Úr választott barátja volt. Mindkettő neve legfényesebben ragyog azon a 12 drága kövön, melyek az új Jeruzsálem fundamentomát képezik.