Both Ödön: Az 1848. évi sajtótörvény létrejötte

Polgári történet- és jogtörténetírásunkat nem kis felelősség terheli azért; hogy múltunk feltárása területén nem végezte el azt a munkát, amelyet el lehetett és el kellett volna végeznie, hogy elmúlt századaink egyes s éppen a ma számára legtöbb tanulságot magukban rejtő korszakai, ezeken belül haladó megnyilvánulások, haladó intézmények, ha nem is teljes, de félhomályban maradtak. Ha keressük e szembeszökő tény okát, arra az eredményre jutunk, hogy történetíróink mulasztása »nem annyira az objektív történelmi anyag hiányában, mint történetíróink szubjektív beállítottságában leli magyarázatát.« Az objektív történelmi anyag a polgári történetírók rendelkezésére állt, ha néha nehezen hozzáférhető formában is - gondolunk itt. pl. a magyar jakobinusok mozgalmára vonatkozó levéltári anyagra, melynek mintaszerű kritikai kiadása éppen napjainkban folyik - mégis megdöbbenéssel kell utalnunk arra, hogy saját osztályuk múltjával s ezzel összefüggésben a magyar kapitalizmus kialakulásával és fejlődésével sem foglalkoztak kellő mértékben. Nem lehet mentőkörülmény számukra az sem, hogy voltak történelmünknek olyan korszakai és intézményei, melyekről tanácsosabb volt hallgatnia annak, aki nem akarta, hogy a »nemzeti felháborodás« elsöprő vihara könnyen kenyerétől fossza meg.