Aligha van ember a világon; aki ne ismerné e nevet, nagyon kevesen vannak viszont, akik azt merik mondani, tudják ki volt. Elszenesedett csontjai valahol az egykori Szovjetunióban vannak, nem tudni, hol. 1945. április 30-án délután fél négy körül öngyilkosságot követett el; nem tudni, miért. Csaknem porig égette Európát, nincs ésszerű magyarázat arra, miért. Öt magyarországnyi embertömeg pusztult el miatta, és még többen lelkesedtek érte.
Ormos Mária professzor a magyar történeti szakirodalomban elsőként tesz kísérletet e rejtély megközelítésére. Könyvéből megismerni egy társadalmilag gyökértelen, hazátlan, társtalan, amorális személyiséget, aki azonban zseniális manipulátor, szónok és taktikus. Kirajzolódik benne a cinikus fanatikus képe, és a háttérben a válságból válságba tántorgó német társadalomé. Látni Hitlert, aki megveti a "proletárt", lenézi a tömeget, amely követi, utálattal fordul el a konzervatív értékektől, dühöng a nagytőke "egoizmusa" láttán, készül az egyházak "megrendszabályozására", és ha mód lenne rá, a zsidókkal, cigányokkal, ukránokkal, oroszokkal stb. együtt kiirtaná az egész értelmiséget.
Ez a könyv Adolf Hitlerről és egyúttal arról szól, hogy a válságmegoldás erőszakos, diktatórikus, terrorisztikus, hódításra alapozott megoldási kísérlete, mely milliókat itél halálra, maga is halálra van ítélve.