- Hall engem? - kérdezte határozottan; de csak az egyik ápolónő válaszolt. - Hogyan hallaná! Nincs magánál! - azután megint az EKG monitort bámulta. - Talán éppen most halt meg! A sérültből valamilyen bugyborékoló hang tört ki. A Felügyelő föléje hajolt. A másik ápolónő megpróbálta elhúzni, de rémülten megmerevedett. A beteg iszonyatos erőlködéssel kissé felemelkedett, arcára torz vigyor ült ki, és mintha csukott szemmel is látná a Felügyelőt, jól hallhatóan annyit mondott: - Visszajöttem! - Rops miatt ne aggódj, az ilyen mindenki nagy megtiszteltetésnek veszi, hiszen mi nem e világról valók vagyunk, velünk kapcsolatban nem érvényesek a helyi szokások. Ezek az egyszerű népek bennünk valamilyen istent, vagy legalább is isten küldötteit látják. A magam részéről örülök a dolognak, hiszen Ádám elképzelése valósul meg, a mi génjeink kerülnek a földi körforgásba, a mi képünkre alakulnak az emberek.