A sokáig „primitív”-nek nevezett törzsi művészet alkotásait a századelő avantgardistái,a kubisták és az expresszionisták fedezték fel Európa számára. Az addig csupán egzotikusnak tekintett, az európai művészetszemlélet számára idegen alkotásokban Picasso és társai látták meg először azokat az esztétikai értékeket, amelyekben egy őseredeti gondolatvilág öltött érzékelhető formát – olyan formát, amely megegyezett saját útkereséseikkel. Ezzel a felfedezéssel, e sokáig lenézett, a néprajzi múzeumok tárolóiban csak kuriózumként csodált alkotások részeivé lettek az egyetemes művészetnek. Az új szemlélettől megtermékenyített művészetetnológia századunkban lényegében feltárta a törzsi művészet alapvető jellemvonásait. Beható kutatásai révén megismertetett bennünket egy-egy etnikum műalkotásainak teljességével, tisztázta e művészet sokféle – társadalmi, kulturális, vallási – kötődését, rámutatott a művészi egyéniség és a közösségi gondolkodás viszonyára, a forma és az anyag – technika közötti összefüggésekre. Ez a művészet azonban jórészt már a múlté: a technikai civilizáció világméretű elterjedésével, a közgondolkodás átalakulásával megszűntek vagy megszűnőben vannak azok a viszonyok, amelyekben gyökerezett. Hagyományainak hordozói két út közt választhatnak: vagy kommerciális igényeket elégítenek ki a „turistaművészettel”, vagy megkísérlik a régi törzsi formákat az európai technikákkal és kifejezésmódokkal ötvözni. Könyvünk szerzői mindenekelőtt a külső hatásoktól még érintetlen vagy azoktól alig befolyásolt törzsi művészet bemutatására törekednek, körképet nyújtva az Európán kívüli négy világrész különféle etnikumainak képző- és díszítőművészeti megnyilvánulásairól. Illusztrációiban zömmel a magyarországi köz- és magángyűjteményekre támaszkodik, de széleskörűen bevonja a világ számos gyűjteményében őrzött tárgyakat is. a 32 színes és 618 fekete-fehér fénykép, a 438 rajz átfogó képet ad a világ törzsi művészetéről.