"Meg kell adni; hogy az életnek van jó oldala is - kiáltá a vendégek egyike - rákönyökölve székének márvány támlájára s önelégülten egy vizililiom czukros gyökerét fogyasztva.
- De van rossz is - jegyezte meg egy másik, félbeszakitva egy köhögési rohamtól, mert a torkán akadt halszálka megfulással fenyegette.
- Legyünk bölcsek - szólalt meg egy másik, akinek orrán óriási pápaszem volt kerek fába foglalt üvegekkel. Ma majd megfulad az ember, holnap meg minden olyan simán folyik le, mint egy korty ebből a nektárból. Ez a képe az emberi életnek.
E szavakkal az epikur felhajtott egy pohár meleg bort melynek könnyű gőzfelhői lassan szállottak fel egy érczkanna csillogó fedele alól.
- Én nagyon elviselhetőnek tartom az életet - szólt most egy negyedik, ha az ember munka nélkül is jól élhet.
- Szerintem a boldogság a munkában és tudományban rejlik - felelte az ötödik. Az ismeretgyüjtés annyi, mint kutatni a boldogságot."