Bíró Lajos úgy lett világkutató; hogy a XIX. század alkonyán elhatározta: a magyar zoológiában ő kezdi meg az új ezredévet, éspedig „távoli és egzotikus tájak természeti újdonságainak megismertetésével”. Új-guineai tartózkodása során azonban nem állhatta meg, hogy csak a zoológiánál maradjon, érdeklődése kiterjedt az egész pápua környezetre, az őslakók társadalmi és szellemi életére, szokásaikra, művészetükre. Benyomásairól és tapasztalatairól tanulmányokban, levelekben, valamint Az Est c. újságnak küldött tudósításokban számolt be. Bíró Lajos stílusa rendkívül könnyed, minden sorából érződik az a magabiztosság, ahogy a pápuák között mozog. Szinte minden írásához hozzátartozik a derű, humora még a vészhelyzetekben sem hagyja el. A kötetet a szerző saját fényképfelvételei és rajzai színesítik.