A címlapon az esztergomi székesegyház a Duna szlovákiai oldaláról látható; a lerombolt Mária Valéria-híddal. A felvétellel Magyarország ezredéves történelmének szimbolikus összekapcsolására tettünk tétova kísérletet. Íme, egy híd, amely évtizedek óta nem összeköt, hanem elválaszt; keresztény eszmekör, amelynek legszebb tételeiből inkább csak a retorika került át népünk napi életébe; az ősöreg folyó, melynek medrébe gigantikus betonsivatagot hordtunk, nem tudtuk megvédeni nyugalmát és méltóságát.
1990-ben Magyarország végre új útra léphetett, nemzeti szuverenitásunkat visszanyertük, berendezkedésünk keretei európai normák szerint épülnek ki. Ez azt is jelenti, hogy politikai dogmák nem torzíthatják többé múltunk tudományos igényű feltárását. Kézikönyvünk tudós-pedagógus szerzői végre objektíven és hitelesen ábrázolhatták történelmünk sorsfordulóit. Olyan kézikönyvet írtak tehát, amelyet régóta nélkülözött a magyar olvasó: egyetlen kötetben mindazt az adatot és elemzést megtalálhatjuk, amelyre az iskolai munka, az otthoni önképzés, a korszerű történeti közgondolkodás kialakítása során szükségünk lehet.