Részlet a könyvből:
Krisztus és a fösvény asszony.
Volt egyszer egy gazdag asszony; de olyan gazdag, hogy maga sem tudta, mije van. Gazdag volt, de az ő házába hiába tért be a szegény, tőle ugyan egy falás kenyeret sem kapott.
Krisztus urunk hallotta a hírét ennek a fösvény asszonynak. Egyszer, amint arra járt-kelt, betért hozzá s egy falás kenyeret kért Isten nevében.
- Most nincs, - mondta a fösvény asszony - jöjjön kend holnap, akkor majd adok. S csakugyan másnap a fösvény asszony bevetett a kemencébe egy vakarcsot: gondolta, ha igazán eljön az a szegény ember, Isten neki, oda adja.
Az ám, de amint bevetette a vakarcsot, az elkezdett nőni, puffadni s akkora kenyér lett belőle, mint egy nagy taligakerék.
Ámult-bámult a fösvény asszony, hogy mi Isten csudája lehet ez. Na, - gondolta magában - ebbe ugyan nem vágja a fogát a szegény ember. Ahogy ezt gondolta magában már jött is Krisztus az utcán. Az asszony hirtelen bebujt a tésztás teknő alá s meghagyta a leányának, hogy mondja a szegény embernek: nincs itthon.
Bejön a Krisztus s kérdi a kis leányt: - Hol van az anyád, leányom?