Többszörösen párhuzamos életrajzot; többszörös kordokumentumot kap kezébe a magyar rock-bolond. A máig felmérhetetlen hatású Led Zeppelin történetének jól ismert és eddig ismeretlen eseményei, a négy muzsikus emberközeli portréi, az 1970-es évek nagy rock-sikertörténetének háttere mellett kibontakozik előttünk egy rajongó fiatalember sztorija, aki átlagos szörfmániás kaliforniai kamaszból válik a rock, és ezen belül is előbb az "elődzenekar", a Yardbiros, majd a Led Zeppelin hívévé, és aki a hullámlovaglás szenvedélyét egy idő után felcseréli a koncertfotózás nem kevésbé izgalmas és kockázatos passziójára. Közben felidéződnek a hippikorszak évei, a nagy fesztiválok és a vietnami háború, a diákmozgalmak időszaka, később pedig a Watergate-ügy morális sokkja és a rock ártatlanságának végső elvesztése. Így válik Ralph Hulett és Jerry Prochnicky könyve nem is titkoltan szubjektív történelemmé, amelyben a Lep Zeppelint a szerzők szemén keresztül látjuk, a szerzők fülén keresztül halljuk, és a zenekar tagjainak, környezetének nyilatkozatai, a korabeli kritikákból vett idézetek mellett ugyanolyan hangsúlyt és rangot kapnak a személyes, néha elfogult, máskor nagyon is tárgyilagos érzések, vélemények. Miközben kirajzolódik előttünk a korszak nagy rock-koncertjeinek rituáléja, amelyből sajnos a magyar fiatalok kimaradtak, és a rajongó természetrajza is, Hulett és Prochnicky megpróbál helyre tenni az együttessel kapcsolatos kétes legendákat, különös mítoszokat - a zene mellett külön figyelmet fordítanak az egyes lemezborítók születésére is -, és többé-kevésbé választ kapunk arra, hogy miért éppen két, magát minden helyzetben feltaláló londoni stúdiózenész és két "vidéki" őstehetség (meg egy kiöregedett pankrátor és kidobólegény) találkozásából jött létre a rock e korszakos csodája.