A könyv öt fő részre tagolódik, a riporteri életműnek megfelelően: a Történelmi közelmúlt hazánk és Kelet-Európa emlékezetes történéseit dolgozza fel, a Hétköznapi politika közéletünk kevésbé látható dimenzióit tárja fel. A Bűn világa című fejezetben találhatók azok az esetek, amelyek az elmúlt évtizedekben leginkább megdöbbentették Békés megyét, s melyekből a bevezetőben is idéztünk. Az élet dolgai című fejezet elsősorban emberi sorsokat, különleges helyzeteket mutat be, illetve a zárófejezet úti beszámolókat tartalmaz. Az olvasói élményt képmelléklet teszi teljessé.
„A fiatalasszony akkor még nem sejtette, hogy a házasságlevéllel a saját halálos ítéletét is aláírta … Előttem a fotója. Szelíd, szolid asszonyka benyomását kelti. Rövid szőke hajat hord, s olyan bánatosak a szemei, mintha érezte volna, hogy az élete nem úgy végződik majd, ahogyan normális körülmények között végződnie kellene.
– Pénteken reggel öltem meg. Fel kellett darabolnom, mert másként nem tudtam eltüntetni a gyerekek elől. Reklámszatyrokba csomagoltam és a fásszínbe hordtam ki …”
A gyermekszobában két ágy, íróasztal, könyvespolc, rajta könyvek: Az ördögűző, A sátán csapdája, Árnyak a belső pokolból. És ahogyan a legtöbb kamasz szobájában: színes poszterek. A szabad felületen hatalmas fordított kereszt, alatta SÁTÁN felirat. Vérrel írték. Egy 13 éves kislány vérével …
Nemcsak a megye, hanem az ország kriminalisztikájában is egyedülálló az a bűneset, amelyet 1990. október 5-éről 6-ára virradóra követtek el.
Mondom az uramnak: ma délelőtt bevonulok a szegedi Csillag börtönbe. Azt mondja: Rendben van, de csináld meg az ebédet, aztán mehetsz. Állok sután, milyenek a férfiak?!
– Ha keresnek – búcsúzik kajánul – mondhatom: börtönbe vonultál?
– Hát persze! Igaz, nem?