Bársony István: Keresd az asszonyt

Don Juan rendszere
Don Juan; a mai korbeli, a ki lantot sohasem pengetett és a fülemüle énekére bedugja néha a fülét, mert az isteni hangok zavarják álmát: legénylakása csöndjében levelet ír e pillanatban.
Papírja nem rózsaszinű, nem is illatos. Legfeljebb ha a finom czigarettfüstből marad rajt' valami, a mit a férfi illatnak nevezhet. Don Juan szemüveget bigyeszt orrára s néha szuszog, mert náthás. Házi köntöse nem festői; ő maga nem fiatal többé. A hogyan itt ül íróasztala mellett, hálósapkával a fején, típusa a bácsinak mindenképen. S a feladat, a mit éppen végez, méltó a bácsisághoz.
Levelet ír, kissé szomorú levelet, mert egy aránylag máris hosszú élet rejtett gyónása van e sorokban; és az igazságok, a miket a fekete sorok magokba foglalnak, ridegen okosak. Láng nincs a levélben ; hisz férfihoz szól. Csak tanítás és józanság az egész. íme a vén sas, a mely szárnyát is alig libbentve, emelkedik a hegyszakadékok mélysége fölé, és mutatja az utat a fiának, fel, a fellegekig!