Bálint László: Különös szervezkedések Szegeden és környékén 1945-1953

Az olvasóhoz szóló ajánló előszó megírását két mozzanat indokolja. Az egyik: az eredeti kézirat címének nyomatékosító jelzővel; a "különös"-sel való kiegészítése. A szervezkedés fogalma annyiba nem szerül magyarázatra, hogy természetes velejárója minden kis és nagy emberi csoportosulás önrendezésre való szándékának vagy rendezésre vonatkozó igényének és akaratának. Ám mi, akik végigéltük, a Rákosi-féle rém-rendszer világát, tudjuk, hogy a szervezkedés fogalomhoz egy gyanús, titkos, tilos jelleget sugalmazó mellékértelmezés is járult. Nem indokolatlanul. A kommunista hatalom megerősödése és további önmegerősítése során a megszüntetett, szétvert társadalmi szervezetek életének folytatására vagy újraszervezésére tett kezdeményezést már "szervezkedés"-nek minősítette, azaz - mint a büntetőeljárások során kiderült és értelmezett - államellenes tettnek, amivel való részvétel súlyos retorziókat, nehéz börtönéveket, sőt gyakran halálos ítéletet vont maga után.
Ám a "különös" jelző éppen az indokolja, hogy az ismertetett szervezkedések indtó töltetét gyakran nem a szervezkedők szándéka és kezdeményezése indította be, hanem egészen más. ezt a gyakran nem a szervezkedők érdekeivel való ellentétes jellege teszi különlegessé. Hogy ez miben áll, kiderül a végigolvasott esetek, történetek rettenetes következményeiből és gyalázatos büntetőeljárásaiból.
A másik mozzanat a kutató-szervező egyéni, egyedi látószöge. Bálint László az első, aki az akkori szerveződések esetében az eddig nézőponttól és ismertetésektől eltérő eredet-felderítést alkalmazott. Az eddig megismert és publikált, vagy éppen a lefolytatott bírósági perekből az derül ki, hogy érintettek, s később terheltek szervezkedtek, amiért a kommunista rezsim a maga által kreált törvényekkel megbüntette őket. Tény- és tárgyszerűen eddig maguk a résztvevők és megbüntetettek - mármint akik életben maradtak - ugyanezt hitték.