Izgalmas történetek; nem várt fordulatok, halálos összecsapások jellemzik Bakóczi Antal könyvét. A színtér az erdő. A szereplők, vadorzók, akik ezerféle furfanggal, eszközzel törnek a vad életére, és vadászok, vadőrök, akik nemegyszer életük kockáztatásával akadályozzák meg a bűnös elemek tevékenységét. E krimibe illő történetek azonban nem fantázia szülöttei: a szerző több száz bírósági ügy közül válogatta ki a legjellemzőbb, legtipikusabb eseteket, s ezeket írta le könyvében. A könyv célja azonban nem vadorzók toborzása, módszerek ismertetése, ellenkezőleg, mindenkit rádöbbenteni, hogy a vad nemzeti kincsünk, a természet egy része, mellyel gazdálkodnunk kell, ha nem akarjuk, hogy unokáink számon kérjék tőlünk a kipusztított fajokat. Vadorzó az, aki csak a hasznot, a megszerzendő húst nézi, s a vadban nem az élőt látja, melynek elpusztításával évtizedek munkáját teszi tönkre, aki nem törődik a kárral, akiben nem szólalnak meg emberi érzések, mielőtt fegyverét vemhes kocára vagy gidát vezető sutára emeli. Talán egy lépéssel ahhoz is közelebb segít e könyv, hogy megszűnjön az orvvadászokat helyenként még mindig övező álromantikus dicsfény, és a vadorzókban mindenütt a tolvajt lássák, aki tettével nem a senkiét, hanem a mindannyiunkét orozza el, s rádöbbenjenek, hogy aki fegyverét, vadászra, erdészre emeli, az nem bátor, merész hős, hanem lesipuskás gyilkos.