Nem véletlenül esett választásom a magyar-georgiai irodalmi kapcsolatok felkutatására, összegző feltárására, elemzésére. Már gimnazista koromban megpróbálkoztam Puskin és Lermontov verseinek magyarra ültetésével és figyelmemet már akkor felkeltették a két orosz költő kaukázusi ihletésű versei, elbeszélő költeményei, prózája. Később magyar-orosz szakos egyetemi hallgatóként részletesen tanulmányoztam az orosz irodalmat, de mindig éreztem hiányát annak, hogy a volt Szovjetunió népeinek irodalmát és történelmét teljesen figyelmen kívül hagyta az egyetemi tananyag, s az így keletkezett űrt önálló munkával igyekeztem kitölteni. Ehhez a legjobb módszernek az olvasás és a műfordítás bizonyult. Elsősorban orosz írók műveit ültettem magyar nyelvre, fordításaim az Európa Kiadónál, a Szovjet Irodalomban és más folyóiratokban, lapokban jelentek meg. Különösen behatóan foglalkoztam a Borisz Paszternak költői világát egészében átható georgiai kapcsolatokkal, az őt ért esztétikai, poétikai impulzusokkal és Georgiával kötött több évtizedes barátságával. Paszternak kapcsán találkoztam először az azóta elhunyt kiváló irodalmárral Gia Margvelasvilivel, a svéd Per-Arne Bodin Paszternak-kutatóval. A georgiai irodalommal kialakított kapcsolatom azonban még mindig a hazánkban megjelent magyar nyelvű (orosz közvetítéssel fordított) és orosz nyelven hozzáférhető (pl. Lityeraturnaja Grúzia) georgiai irodalom olvasásában merült ki.