Isten örök; parányi, szerves részei vagyunk, a Legfelsőbb társai a teremtésben, legalábbis saját földi sorsunkat illetően. Erőnkhöz mérten szabad akarattal rendelkezünk. Élhetünk Isten hűséges társaiként, egymás testvéreiként, a transzcendentális szellemi létezés együttes boldog tudatában, vagy a valóságról tudatilag véglegesen lehasadva, járhatunk tovább az illuzórikus testi önazonosításunkból eredő ideiglenes, ám annál mohóbb, sem Istent, sem embert nem tiszelő érzék kielégítés útján. Ám a csalók és a becsapottak rabló társadalma soha nem lehet boldog.
Az Istennel való tudatos együttműködés az az út, ami a munkát alkotó életté, a kiüresedett érzékiséget mélységes szerelemmé, a gondolati, társadalmi zűrzavart átgondolt, magasrendű szellemiséggel átszőtt szakrális életté nemesíti.
A másik út, melyen az emberiség eddig csak növekvő számú tömegei járnak, a lelki élet, Isten valóságának átgondolt tagadása, a kizárólagos és egyszeri testi lét hirdetése, az önző érzék kielégítés és birtoklás útja. Ezen az úton mindenki ellenség, itt nincs többé testvér, csak az értelmetlen létért való küzdelem. Kryon a könyv első oldalain kifejti, hogy ez végül is a 2001. szeptember 11-i, amerikai tragédiához vezetett. A kérdés tehát: "a hogyan tovább?" - s ezt szabadon dönthetjük el. Döntsünk végre Isten társaként!
