A színész az öltöző vakító világosságában fáradt undorral nézett maga elé. Könnyeztek a szemei a tükörre szerelt lámpák fényáradatában. Lassú, unott mozdulatokkal pepecselt az arcán. Vazelines vattával eltüntette a napbarnította színt; amiért annyian rajongtak, pihenésképpen a fogsorát is kitette maga elé néhány percre. Már a harmadik felvonás alatt rettegett, hogy kirepül a szájából ez a csodálatos kaucsuk és porcelán építmény, különösen amikor a szerző utasítása szerint mohón harapdálnia kell partnernője vállait. Levette szemöldökét és figyelte, amint megfakultak és elfáradtak a szemei. Elmúlt az atropin hatása.