Leleszy Béla: Nyugat felé!

Árpád fia, Zsolt khagán, Pávia földúlása után ezer fiatal dzsidásnak nagy parancsot ád:
- Nyugat felé! Vágtassatok és törjetek át mindenen. Találjatok uj legelőket, uj fészket Zsolt népeinek!
Turjára bizza az ezer lovast. És Túrja maga mellé veszi hat tapasztalt társát, akikkel 25 év előtt együtt állt őrsön egy Tiszagázlónál. A tizedik század Déleurópájának forrongó, regényes népein és tájain keresztül robog ez a száguldás. Harcok, győzelmek, szerelmek, öldöklő járványok, legendák és ősmesék kavarognak az utjukon. Átcsapnak az Alpokon, végig rohannak Burgundián, Provánszon, Navarrán, egy csapatuk levág a mór Cordova felé is. Bordeaux allatt a tengerbe vágtató dzsidás sereg tanuságul hivja a napot, hogy teljesítették a khagán parancsát. Nincs ut tovább.
Alig néhány lovas érkezik vissza Zsolt khagán elé. Nyugat felé, a tengerig nincs lakatlan terület, legelő sehol. - Itt élnünk, halnunk kell! -
Zsolt megérti. A magyarság ideékelődött kelet és nyugat közé, itt kell élnie kelet és nyugat életét, vívnia kelet és nyugat ellen. Mostmár megengedi, amit húsz évig tiltott, birodalmába ezentúl kőből is építkezhetnek!
És ahogy Árpád alatt a nyolc törzs megtalálta önmagában a magyar nemzetet, Zsolt alatt a nagy kaland tanulságául megtalálja itt az örök fészket. A hazát.