Kilenc nő, kilenc sors, kilenc történet. Tárgyuk a szerelem, a szenvedély, a siker, a kudarc, a reménység, a bűntudat és a halál. Az egyik nő férjhez megy, a másik a rákkal küzd, a harmadik elárulja a nagynénjét, a negyedik eltemeti a férjét, az ötödik rátalál egy régi barátra, a hatodik meglátogatja az unokahúgát, a hetedik hagyja, hogy elcsábítsák, a nyolcadik elutazik a féltestvéréhez, a kilencedik idősek otthonába kerül. Mindegyik történet az emberek közötti hamis hangokat tárja fel, az érzelmi bonyodalmakat, a furcsa, nemegyszer komikus vágyakat és a kitörési kísérleteket.
A látszólag hétköznapi, ártalmatlan történetek egy életre rabul ejtik az olvasót, de ennél szebb rabságot senki sem kívánhatna magának.
Alice Munro nagyszerű, Kathrine Mansfieldhez mérhető novellista. Az olvasó már néhány sor lebilincselő és nyugtalanító, drámai helyzet közepében találja magát, ahol minden mintha elkerülhetetlen tragédia felé haladna, hogy aztán várakozásainkat meghazudtolva valamilyen egyszerre szomorkás és felemelő feloldáshoz jusson el. Rengeteget tud az emberekről, ironikus és megbocsátó stílusa, a szerző szinte eltűnik mögötte. Nagyszerű olvasmány. (Rakovszky Zsuzsa)