Ördög és pokol! – fakadunk ki időnként; ha elönt bennünket az epe. Összetartozó fogalmakról van tehát szó, noha a szavak jelentésén nemigen szoktunk töprengeni. Legtöbbünk számára a pokol földmélyi, kopár, hideg, élettelen, vagy éppen túlzsúfolt, forró-jeges, elviselhetetlenül zajos, sírástól és fogak csikorgatásától hangos, rémalakoktól nyüzsgő hely. Így örököltük e képzeteket korról korra, nemzedékről nemzedékre a hozzátársítható purgatórium és a jóval kevésbé sokszínű, jellegzetes mennyország képzetével együtt. Kötetünk szerzője, aki újságíró és egyben vallástörténész is, szakmáinak legfőbb két erényét, a tudományos alaposságot és a gördülékeny-szórakoztató előadásmódot ötvözve járja körül a pokol forrásvidékét. Mintegy négyezer év alvilág- és pokolelképzelését vonultatja fel, a mezopotámiai kezdetektől, Gilgamestől Samuel Beckettig gazdag irodalmi, filozófiai, történeti és képi anyaggal színesítve. Legvégül a pszichoanalízis, majd a narkotikumok keltette „mesterséges poklok” tematikáján túl felvillantja – a modern lélektan és a halálközeli élmények ismeretében – a pokol elhalásának, megszűnésének lehetőségét is, a vallásos és az ateista olvasók nézőpontját egyaránt figyelembe véve.