„BALHÜVELYKEM BIZSEREG, GONOSZ LÉLEK KÖZELEG."
(Shakespeare: Macbeth)
Tuppence Beresford idézi ezeket a sorokat érzéseinek kifejezésére – ugyanis meglehetősen kíváncsivá tette, sőt felzaklatta őt a Mrs. Lancasterrel folytatott első beszélgetés:
„- …Elnézést kérek, az ön gyermeke volt az a szerencsétlen?
Tuppence kissé hátrahőkölt és tétovázott.
– Én… nem, nem hinném – mondta.
– Csak eltűnődtem. Azt hittem, amiatt jött. Valakinek valamikor jönnie kell! Talán jönni is fognak. És a kandallót nézik, úgy, mint ön. OTT VAN, TUDJA! A KANDALLÓ MÖGÖTT…"
Pedig az egész olyan közönségesen kezdődött. Beresfordék úgy gondolták, hogy illene meg-látogatniuk idős és kissé kellemetlen nagynénjüket, aki már hosszabb ideje idősek otthonában él.
Nem is sejtik, hogy ennek az egyszerű látogatásnak milyen szokatlan folytatása lesz: különös örökséget kapnak, Mrs. Lancaster eltűnik, és kapcsolatba kerülnek egy rejtélyes házzal, ahol a kandallóból előkerül egy elnyűtt játékbaba…