Abe Kóbó 1924-ben, Kimifuszában született. Apja hosszabb ideig Mandzsúriában dolgozott, orvosként, és az író sokáig élt Mukdenben, ott végezte el az egyetemet is. A matematika és az entomológia foglalkoztatta, majd Dosztojevszkijt, Csehovot, Rilkét és Heideggert tanulmányozta. 1948-ban jelent meg Az útjelző az út végén című első regénye. 1951-ben Karuma úr bűntette című könyvével elnyerte az Akutagava irodalmi nagydíjat. A homok asszonya című művét a Yomiuri irodalmi díjjal tüntették ki 1960-ban, 1966-ban pedig a legjobb külföldi regény díját nyerte Franciaországban, számos világnyelvre lefordították s 1965-ben film készült belőle, amelyet nálunk is bemutattak. Abe Kóbó a japán aprés-guerre írócsoport tagjaként indult el irodalmi pályáján. Könyveit sokan “filozofikus regényeknek" nevezik. A jelző találó, mert Abe Kóbó minden írásában filozofál. Fantasztikus, abszurd helyzeteket teremt, hőseit kiragadja mindennapi életük keretei közül, és azt vizsgálja, milyen hatással vannak rájuk a váratlan körülmények, hogyan reagálnak a sors viszontagságaira. A homok asszonya című regénye tette nevét világhírűvé. A homok, az elementáris, pusztító erő - szimbólum is. Az író a látható világ formáival akarja érzékeltetni a közömbösséget, a fásultságot, amely homokként temeti be, bomlasztja szét az emberek életét. Magyarul e könyvén kívül még A negyedik jégkorszak című tudományosfantasztikus regénye jelent meg, és a magyar rádióban 1964-ben Szellem Rt. című rádiójátékát adták nagy sikerrel.