Fux Kornél - Hölgyéné Angelotti Zsuzsanna: Magyar pénzérmék és papírpénzek

Az eredeti források felhasználása az iskolai történelemtanításban már jelentős tradíciókkal rendelkezik; hosszú múltra tekint vissza. Unger Mátyásnak közel két évtizede e kérdésről megjelent könyve maga is a kialakult folyamatot törekedett szisztematizálni, s általános igényűvé tenni. Ez a folyamat, a történelem forrásainak oktatásban való egyre erőteljesebb felhasználása azóta is tart és sokasul. Előbb az írásos emlékek kaptak helyet az iskolákban. Ezt követték a sokféle módon közvetített képi források, előbb mint tankönyvi illusztrációk, majd a történelmi olvasókönyvek mellett és mellé megjelentek a diapozitív sorozatok, diafilmek, iskolai oktatófilmek, képsorozatok és végül a fóliák és más transzparensek. Ugyanakkor a vizuális dokumentumok mellett helyet kaptak az auditívak: közreadták az iskolák számára készített első hanglemezsorozatokat - jórészt visszaemlékezéseket s dokumentum összeállításokat -, majd a magnószalagos taneszközöket. A források tehát sokasodtak az iskolákban, lényegesen megnövelve ezzel a történelemtanítás lehetőségeit. A jó tanárok éltek is velük. Hiszen a források felhasználása az oktatási folyamatban nem csupán a történelemtanítás hitelességét, hanem a tanulók érdeklődését s ezen keresztül magának az oktatásnak a hatékonyságát is lényegesen megnövelte. A forrásfelhasználás s ennek az oktatási folyamatban gyakorolt fő formája, a forráselemzés a gyakorlatban bevált, s megtermékenyítette a történelemoktatást. Különös kölcsönösségi kapcsolatról van itt szó; az oktatás fejlesztésének igényei szükségszerűen elvezettek a forrásokhoz, a források használata pedig újabb igényeket támasztott, s nem kis mértékben átalakította magát az oktatási folyamatot.